…már már hagyományosnak mondható a vízi osztálykirándulás az iskolánk diákjainál, hiszen ez a szórakoztató és olcsó kirándulási forma Vácon és környékén könnyedén elérhető. Köszönhető még annak is, hogy Gelle Csaba, Gyarmati Péter tanár urak profi vízitúravezetők az ország egyik legnagyobb szervező vállalkozásánál, Klemencz Henrik pedig európa egyetlen vízitúra-szővetségének alelnöke… éppen ezért a diákok maximális biztonságban érezhetik magukat az iskolánk által szervezett vízitúrák során…
vízreszálló 11/c-sek.
Szeptember 24-én 25 lelkes 11/C várakozott a váci komp mellett arra, hogy gépi erővel átkelve a Dunán egy kis buszozással fűszerezett úton megérkezzenek a leányfalui Vadkacsa Gyermek Víziflotta Egyesület telephelyére, az egy napos osztálykirándulás “bázisára”. A bázis tökéletes helyszín, biztonságos kenukkal túrázhatunk a szelíd folyású Szentendrei-Dunán, miközben a parton maradottak kényelmes tűzrakóhelyen főzhetik a túrázók eledelét… jelen esetben a gulyáslevest.
A gulyásleves alkatrészei a kosárban…
Szükség is volt a parti segítségre, hiszen a túraterv Szentendréig szólt, ami nem tűnik hosszú távnak, ám a Duna ilyen alacsony vízállás esetén is meglepően gyorsan tud folyni, ami a hegymenetben (sodrással szemben) való evezés során igencsak le tudja lassítani a túrázó diákokat. Éppen ezért – mi kísérő tanárok – alaposan felkészítettük a diákokat evezés technikából és a rájuk váró víi nehézségekből.
Oktat az osztályfőnök
A száraz oktatás után következett a vízreszállás, a vízi oktatás és végül az indulás a fordulópont, Szentendre gyönyörű Dunapartja felé. Az első néhány méter okozott némi galibát, de miután mindenki a helyes irányba ült a kenuba már minden rendkívül olajozottan haladt…
Kenuzás tanári segédlettel
Ezek után már nem volt nehéz elérni Szentendrét, kényelemes evezéssel, pihenéssel és kis fürdőzéssel is odalennt voltunk 1,5 óra alatt. Visszafelé már más volt a helyzet…
Háttérben Szentendre, előtérben a 11/C
A visszaút hegymenetbe már nehézkesebb volt, a kevésbé gyakorlott kenus fiatalok igencsak megszenvedtek a szentendrei Duna-szakasz rendkívül erős sodrásával, így a hazaút közel egy órával tovább tartott. Egy komoly húzóerő volt azonban: a bázison készülő gulyásleves gondolata. Ez adott erőt a fiataloknak – no meg a tanári lelkesítés és persze a jó evezéstechnika 🙂
A szakács “brigád” tisztes távolságban a bogrács körül
Érdemes volt várni a gulyásra. Finom, ízletes TÖKÉLETES levest főztek a fiúk-lányok, nagyon kellett és el is fogyott… talán Zizi kutyának sem jutott belőle
Zizi a “báziskutya”
Nem maradhatott el az íjászkodás sem, Gyarmati tanár úr minősített íjász edzőként rövid oktatás tartott a diákoknak a harcművészetek eme nemes ősi magyar ágáról, a tradícionális íjászatról. Volt aki még a céltáblát is eltalálta 🙂
Oktatás közben
Hamarosan véget ért a móka, takarítás, bogrács mosás és a tűz biztonságos eloltása után már csak egy kis séta, buszozás és visszakompozás várt a csapatra és kísérő tanáraira egyaránt.
Busz és fagyi… szerencsére volt idő mindkettőre
Mindenki kellően elfáradt, de szerencsére senki sem panaszkodott… A vízitúra kiváló lehetőség az “osztály összetartás” megerősítésére, az egy hajóban evezünk mondás itt igazából értelmét nyeri. Iskolánk nagy szeretettel és jó szívvel ajánlja minden iskola számára ezt az osztálykirándulási formát.
És végül a képgaléria:
Kattints a képre!
