↑ Return to Határtalanul program

“Határtalanul” kirándulás Erdélyben

  1. nap:

Egy hétfői nap kora reggelén indultunk el Erdélybe negyvennégyen: 40 diák és 4

tanár. Első megállónk Vajdahunyad vára volt.

A csúnya iparvárosban a dombon álló csodálatos várkastély mindannyiunkat ámulatba ejtett. Hat évszázad történelmét őrzi és szinte teljes épségben megmaradt annyi más várunkkal szemben.

 

Lelkesen jártuk be a lovagtermet, az Országházat, a Kapisztrán tornyot és a Mátyás loggiát. Sajnos kevés helyen volt magyar nyelvű tájékoztató, a magyar nyelvű idegenvezetésre való befizetésről pedig lebeszélt bennünket a nyelvet eléggé törő idegenvezető hölgy. (Valószínűleg igaza volt.) …azért nem voltunk elveszettek, internetről töltöttünk le ismertető anyagokat és azokból egészen jól eltájékozódtunk.


A következő állomásunk Torockó volt, ahová hat óra után érkeztünk meg. A Dr. Demeter panzióban szálltunk meg. Szobáink elfoglalása után finom vacsorát kaptunk a kedves, magyar személyzettől. Este még tettünk egy kört a faluban, bár sokat már nem láttunk (időközben besötétedett) de jól esett az egész napos buszban ülést egy kis mozgással levezetni alvás előtt.

2.nap:

 


A frissítő alvás és a reggeli után indultunk Nagyenyedre a megbeszélt találkozóra. A Bethlen Gábor Református Kollégium 11.-es pedagógia szakos diákjai és osztályfőnökük vártak minket.

 

A diákok bemutatták nekünk a várat, a műemlék református templomot a várban, a Kollégiumot és annak épületeit.

A Kollégium falán lévő emléktáblákon ámulva olvastuk, hogy mennyi híres magyar tudós, művész fordult meg e falak között.

Példaként egy közülük:


Két szép hangú kislány elénekelte a Bethlen indulót, amit több száz éve énekelnek a Bethlen kollégium diákjai.

Fölsétáltunk a tornapályákhoz, amit a futókörrel bármelyik iskola megirigyelhetne. Az iskola külső részeinek megtekintése után a sétatérre mentünk, ahol az Enyedi Diákok emlékműve előtt vendéglátóink ismertették a Jókai által is megörökített Nagyenyedi két fűzfa történetét. A történet hatására diákjaink megígérték, hogy feltétlenül el fogják olvasni Jókai elbeszélését.

Majd megnéztük a házat, ahol Áprily Lajos Nagyenyeden élt és meghallgattuk Enyedi csend című versét.

 

Nagyon kedvesen, fölkészülten, talpraesetten szerepeltek a minket fogadó diákok és olyan közvetlenséggel, szeretettel fordultak felénk, mintha régóta ismerősök lennénk, így megörültünk, mikor a honismereti program végén azt javasolták, hogy váljunk négyfelé és üljünk be egy-egy kávézóba beszélgetni. Jól éreztük magunkat, minden csoport olyan jól elbeszélgetett, hogy a tervezett egy óra helyett kétórásra sikeredett a program. Ezt sajnos már hosszabbítani nem lehetett, mert hátra volt még Gyulafehérvár megtekintése.

Gyulafehérváron a várban és a templomban egy nagyon kedves és lelkes idegenvezető hölgy kísért bennünket, rengeteg információt osztott meg velünk az itt található műemlékekről:

A gyulafehérvári vár a régi római város alapjára épült, jelenleg a harmadik várat látjuk ezen a helyen. A Gyula által épített „Fehérvár” építésénél a római vár alapjait és köveit használták fel majd a középkor folyamán átalakították. A nagyobb átalakítás Bethlen Gábor nevéhez köthető, aki 1615 és 1627 között a délkeleti és délnyugati bástyát építtette meg.

A 17. század második felében a fejedelmek elhagyják a várost, Apafi Mihály Fogarasra teszi át a székhelyét. A pusztulásnak indult várat a 18. század elején kezdik el újjáépíteni egy korszerűbb és erősebb, csillag alakú védelmi rendszer formájában.

A Szent Mihály-székesegyház a gyulafehérvári vár területén található

A székesegyház legfontosabb látnivalói a síremlékek: Hunyadi János gazdagon faragott szarkofágja mellett kétoldalt fia, a kivégzett Hunyadi László és testvére, János nyugszik. A reneszánsz Lászai-kápolnától jobbra eső kőkoporsó János Zsigmond, az első erdélyi fejedelem maradványait őrzi, mögötte anyja, Izabella királyné fekszik.

Bocskai István és Bethlen Gábor erdélyi fejedelmeket is ide temették, de sírjuk nincsen meg, ma emléktábla őrzi emléküket.


A templomban nyugszik a XX. századi Erdély egyik legnagyobb hatású személyisége: Márton Áron vértanú püspök (1896-1980). Idegenvezetőnk számára ő különösen kedves személy volt és néhány megindító történetet el is mesélt Márton Áron megrázó, önfeláldozó életéből.

 

Nem mindennapi temetkezési helyet láthattunk itt, olyan emberek szarkofágjainál állhattunk, akikről történelem órákon hallottunk. Mindannyian megilletődve tisztelegtünk előttük.

3.nap:

A mai napot Tordán terveztük tölteni. Először a sóbarlangot látogattuk meg. Jegyvásárlás után indultunk lefelé magyar nyelvű idegenvezetőnkkel.

A város szélén található sóbányáról azt tartják, hogy itt már a rómaiak idején is folyt kitermelés Mindenesetre az egyik legjelentősebb sóbánya volt Erdélyben: Hanyatlása 1840 után kezdődött majd 1932-ben le is állt a kitermelés. Addig mindössze egy százalékát bányászták ki az itt található sónak, és ha a kitermelés egyszer folytatódna, innen akár száz évig is el lehetne látni az egész világot – állítják a bánya ismerői. A második világháborúban a város lakossága itt keresett menedéket a légitámadások elől, aztán a bánya szinte teljesen feledésbe merült.

A tordai sóbányát 1992-ben nyitották meg újból, de kizárólag turisztikai és gyógykezelési céllal, majd a lerobbant bánya felújítása 2010-ben fejeződött be és csodálatosan szép lett.


Először egy hosszú lejtős úton jutunk be a föld alá és lépcsőzni is kell jócskán.

 

A József tárnában formájának köszönhetően egy különleges jelenségnek lehettünk tanúi: az elkiáltott szavak akár egy tucatszor is visszhangzanak, így ezt a helyet a Visszhangok termének nevezték el és nagy attrakciónak számít. Csoportunk is kiabált különböző szavakat idegenvezetőnk inspirálására (alkohol…hol,hol,hol)és valóban jött a válasz nagyon sokszor. Majd ismét lépcsőzni kellett nagyon sokat és szédítő magasságban fából készült, a tárna falához rögzített oldalfolyosókon óvatosan végigmenve juthatunk egyre lejjebb. Tériszonyosoknak nem ajánlott.

 

Leérve szétoszlottunk. Volt aki fölült az óriáskerékre, volt aki megrohanta a szuvenírboltot (finom illatú fürdősókat vásároltunk) és volt aki újra lefelé indult a Terézia tárnába.

 

A Terézia tárna nekem még jobban tetszett, ebben ugyanis egy földalatti, nyolc méter mélységű, magas sótartalmú tó is van. Ezt a beszivárgó víz hozta létre és most csónakázni lehet rajta. Ha felpillant az ember, szinte szédül: a magasban látható, honnan indultak el annak idején a bányászok és hogyan haladtak harang alakban lefelé.

 


A sóbánya egyben bányászati múzeum is. Különösen érdekesek például azok a középkori felszerelések, mint az emelőszerkezet, amely 1865 táján készült fenyőfából és jó állapotban maradt fenn. Négy karja van és mindegyiket egy vagy két ló forgatta váltásban, így került mozgásba a kenderből készült kötél, amellyel kiemelték a kibányászott sót. Ennek makettjét idegenvezetőnk beindította, így láthattuk ezt a folyamatot.

Fölfelé már nem gyalog, hanem panoráma lifttel mentünk föl, ahonnan utolsó pillantásokat vethettünk a lélegzetelállító látványra.

 

Mire kijöttünk a bányából, zuhogott az eső.

 

A Torda központjában álló Kisboldogasszony templomot így csak a buszból néztük meg. (Bemenni egyébként sem lehet, mert évek óta renoválják.) Ez a templom arról nevezetes, hogy az 1568. évi erdélyi országgyűlésen itt mondták ki a világon először !, hogy mindenkinek jogában áll szabadon gyakorolni a saját hitét.(vallásszabadság) Ez időben Európában éppen vallásháborúk dúltak.

 

Délutáni programunk az lett volna, hogy megnézzük a Tordai-hasadékot. Sajnos az időjárás ezt is keresztül húzta. Elmentünk a hasadék parkolójáig, kicsit nézelődtünk, majd lemondva erről a túráról visszaszálltunk a buszba.

 

A kép akkor készült, mikor pár percig éppen nem esett az eső.

4.nap:

 Eljött az utolsó nap. Buszba szállás előtt még egy búcsú kört tettünk Torockón. Megnéztük az unitárius templomot, beszéltünk a gyerekeknek Torockó történelméről, az unitárius vallásról és a Torockóhoz kapcsolódó két fontos szépirodalmi alkotásról: Jókai Mór : Egy az Isten illetve Ignácz Rózsa: Torockói gyász c. műveiről.

…és az eső akkor is esett!

 

Következő úti célunk: Kolozsvár.

Kolozsvárra sajnos csak két óránk maradt, ha normális időben akartunk hazaérni. Sikerült a Házsongárdi temető előtt parkolnunk. Bemenni nem volt időnk, csak pár mondat erejéig álltunk meg majd siettünk a Szent Mihály templomhoz, illetve a mellette álló Mátyás szoborhoz. Ebbe a templomba sem tudtunk bejutni, mert felújítás alatt van, így csak körbesétáltuk.

Mátyás király szülőháza volt a következő látnivalónk, de itt sem lehetett körülnézni, mert egy intézmény működik benne.

A következő látnivalónk a Farkas utca volt. Itt először megnéztük a Babes-Bólyai egyetemet. Jó érzéssel nyugtáztuk, ebben az utcában sok magyar intézmény található (magyar óvoda, ált. iskola, gimnázium) és a járókelők többsége is magyarul beszélt. A Farkas utcai református templom az utca végén van és végre egy templom, amit belülről is megnézhettünk! A templom előtti kis téren lévő sárkányölő Szent György szobrának másolata előtt csoportképet készítettünk. Rövid ismertetés, foto és rohantunk vissza a buszhoz.

Kincses Kolozsvárra még visszatérünk, mert igen kevés idő adatott itt!